Véres szemek

El sem hiszem, hogy csak így itt hagytak mind a ketten. Tudom mostanában sok őrültséget követtem el. Megérdemlem a sorsomat. De legalább elköszönt volna tőlem Henry. A szemében láttam, hogy nagyon nem tetszett neki amikor Mike megcsókolt. Én azt akartam, hogy ő tegye meg Henry. Amint elmentek egyedül maradtam Coreen-nel.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva és könnyes szemeimbe nézett
-Nincs. Hogy lehetek ilyen idióta. Mindent elrontottam. Én csak meg akartam menteni Henryt.Azt akit szeretek de ez mind ezek miatt van.-mutattam meg a jeleket a csuklómon.
-Ne mondj ilyet. Tudod mit mondok egy jó hírt.
-Na mi az?-kérdeztem keserűen és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Van egy újabb esetünk. Grace Wallace egy anyuka pici lánya.
-Mi itt a poén?
-Pár hete megerőszakolták és a szemeit megvágták. Véres volt a szeme amikor megtalálták.
-És hol?
-A 9-es főút melletti erdőben. Pár túrázó talált rá. Nyomoztam egy kicsit és megtudtam, hogy volt egy barátja akit nem sokkal ezután tragikus körülmények között meghalt.
-És mi az a különös körülmény?
-A szemeit ugyan úgy vágták el mint a lánynak. Szerintem ez egy démon.-mondta Coreen majd odaadott pár adatot és átnéztem azt.
-Akkor én körbeszimatolok egy kicsit és majd hívlak ha történt valami.- zártam le a beszélgetésünket majd elindultam de előtte felvettem a szemüvegemet. Elindultam a sötétségbe, mivel köztudottan a démonok gyakran éjszaka vadásznak. Elmentem arra a bizonyos címre, hogy kikérdezzem az anyját ennek a Grace nevű lánynak. Amint odaértem egy kedves kis ház fogadott szépen gondozott kerttel. Bekopogtattam az ajtón és vártam. Pár pillanat múlva egy 30-as éveiben járó hölgy nyitott ajtót.
-Jóestét a lányáról szeretnék beszélni önnel ha nem probléma.-mondtam-Oh a nevem Victoria Nelson magán azaz volt magán nyomozó.
-Kérem jöjjön be.-mondta hirtelen és beengedett és egyből éreztem valami furcsát.
-Köszönöm.
-Erre jöjjön.-mutatott a nappali felé és én mentem előre. Mutatta, hogy üljek le a kanapéra. Leült mellém majd pár perc múlva elkezdett beszélni.
-Grace nagyon eleven lány volt. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szörnyűség történt vele. De az a szemét megérdemelte azt ami történt vele
-Miért mondja ezt?-kérdeztem és figyeltem a reakcióját és mint, ha egy kicsit ideges lenne.
-Hát az a fiú sokszor bántalmazta ha éppen nem voltam itthon.
-Értem, körülnézhetek egy kicsit?-kérdeztem
-Persze. Csak nyugodtan.-mondta és felálltam majd elkezdtem felmenni a lépcsőn. Amikor kinyitottam a lányának szobájának ajtaját észrevettem valami furcsát. Amint beléptem éreztem, hogy a csuklómon a stigmák elkezdtek forrósodni majd egyszer csak megláttam egy véres rongyot az ágy alatt. Amikor közelebbről megnéztem és ki akartam húzni de nem mozdult meg. A jelek elkezdtek világítani és ekkor egy sikolyra lettem figyelmes. Lentről jött. Lefutottam a lépcsőn és elkezdtem keresni a hang forrását. Amikor beléptem a konyhába már csak a 30 éves nőt találtam a padlón és véres szemei meredtek rám. Nagyon megijedtem, de nem volna szabad meghátrálnom. Több száz esettel néztem szembe ami pont ilyen volt. Egyszer csak kiugrott elém egy lány akinek vérben forgó szemei voltak. Elkiáltottam magam és csak azt éreztem, hogy a földön vagyok. Már a szemembe akarta vájni a karmai amikor valami vagy valaki hozzá nem csapódott a lánynak. Homályosan láttam és a szemüvegemet is elvesztettem. Amint közelebb jött a férfi egyre jobban kezdtem érezni, hogy lecsukódik a szemem. Éreztem, hogy felvesz és elkezd vinni. Az irodámban ébredtem fel. Coreen hozta a mindennapi kávématés lihegve keltem fel az ágyamról.
-Jó reggel Vic. Hogy aludtál?-kérdezte egy nagy mosollyal a száján
-Mi történt velem? Hogy kerültem vissza?-kérdeztem idegesen és tudni akartam a kérdéseimre a választ
-Volt egy őrangyalod.-mosolygott még mindig és ezt nem értettem-Tessék.-adta oda a kávémat.
-Köszönöm.
-Sikerült valamit megtudni?-kérdezte majd leült mellém
-Először azt mond meg mennyi az idő.
-Reggel 8 óra. Nos?
-Csak annyit tudtam meg, hogy az a fiú aki meghalt a lány anyja szerint megérdemelte a sorsát. Ja és nagyon sokszor bántalmazta a lányt. Nem tudod, hogy hívják a fiút?
-Egy lépéssel előbb járok. A neve Martin Cennedy. 19 éves volt. A halála napján a lánnyal volt.
-Lehet, hogy akkor is bántalmazta.-mondtam.-A lelke biztosan itt ragadt ezért csinálja ezt. De nem tudom, hogy kik álltak hozzá közel.
-Kiderítem. Oh erről jut eszembe. Henry felhívott.
-Henry? Felhívott? Pfff......
-Igen Henry és mondta, hogy ma este menj el a lakására és hozd el a rajzait. Azt akarja csináld tovább a képes könyvet.-mondta
-Tényleg ezt mondta. Biztos nem csak képzelődtél?
-Nem......nem képzelődtem. Nos elmész vagy nem?
-Elmegyek de csak azért mert Henry megkért rá.-mondtam majd belevetettem magam a tudnivalók listájába és én is kutatni kezdtem, legfőképpen azt, hogy kik a fiú szülei és természetesen miért pont a saját anyját ölte meg amikor az nem is bántotta? Sok a kérdés és kevés az idő. Ma a démon megint lecsap és addigra tudnom kell ki a következő áldozat a démon listáján.
-Vic meg van. A következő áldozata Corvin Cennedy Martin apja.
-De mi köze van neki a lányhoz.
-Találtam egy üzenetet a lány egyik e-mail címén és láttam egy videót ahogyan Martin és az apja megerőszakolják Gracet.
-Jesszusom. Akkor gyorsan elindulok még mielőtt valaki meghalna.-mondta sietősen majd fogtam egy taxit és lediktáltam a címet. 5 perc múlva ott is voltam. Amint kiszálltam futni kezdtem ahogyan csak tudtam. Amint beértem a házba láttam a lányt.
-Állj meg!-kiabáltam majd közeledni kezdtem felé és a csuklómon a jelek elkezdtek égni és világítani. Amint hozzáértem éreztem minden egyes bánatát és a fiú miatt na meg az apja miatt szenvedett sérülésekért a múltban.
-Várj.-mondtam amit tudtam. A lány felém fordította a fejét és furcsán nézett rám.
-Miért?-kérdezte démoni hangon
-Ez nem helyes.Amit veled tettek az nem volt helyes dolog de akkor is. Engedd, hogy lecsukjuk és ezzel csak segíteni akarok. Nem akarok rosszat.-próbáltam nem a gyilkolásra buzdítani.
-Nem lehet. Meg kell ölnöm.-mondta majd eltaszított magától és a falnak csapódtam. Próbáltam felkelni de nem ment.  Egy sikoltást hallottam és utána éreztem, hogy valami az arcomra cseppent. Amikor letöröltem és jobban megnéztem vér volt. Gyorsan felkeltem és felbattyogtam a lépcsőn és ami a szemem elé tárult sokkoló volt. A lány beszívta Corvin lelkét és az összeaszott mint a mazsola. Már Corvin feleségéhez akart érni amikor megállítottam.
-Ő nem tett semmi rosszat.-mondtam
-Igaza van. Köszönöm.-mondta majd elillant mint egy füst gomolyag. A hölgy sokkos állapotban volt.
-Hölgyem mondja minden rendben?-kérdeztem és megfogtam a karját nem válaszolt ezért levezettem a lépcsőn egyenesen a nappaliba és leültettem a kanapéra.
-Mi volt ez?-kérdezte ijedten és megértettem mit érezhetett
-Hosszú lenne elmondanom de most ne ezzel törődjön.-tereltem a témát.
-De én tudni akarom.-erősködött
-Rendben van. Elmondom. Az a valami egy démon volt. Kóbor lelkek akik bosszút állnak vagy éppenséggel valaki felbérli őket valaki, hogy tegyen valami szörnyűséget. Szóval a fia ás a lánya megerőszakoltak egy lányt. Most visszatért és bosszút állt. Sajnálom Ms. Cennedy. Szeretnék még egy kérdést feltenni ha lehet.?
-Parancsoljon. Hallgatom
-Mi köze volt Grace anyjának mind ehhez?
-Grace megtudta, hogy Martin kapcsolatot tartott az anyjával. Ezt meg akarta akadályozni ezért került bajba. -Miért ?
-Csak mert Grace megölte a saját anyját. Sajnos rajta nem tudtam segíteni.
-Maga mindent megtett. ÉS most ha nem bánja szeretnék aludni.
-Értettem, megyek már. Jóéjt és köszönöm mindent!-mondtam majd elindultam és fogtam egy taxit. Egyenesen Henry volt lakására mentem. Amikor beléptem előtörtek az emlékek. Minden ami vele kapcsolatos. Az asztalához mentem és észrevettem egy félbehagyott rajzot. Mint ha engem ábrázolna de nehéz lehetett volna megmondani. Gyönyörűek voltak a rajzai. Végignéztem azon a sok rajzon és egyenesen az ágyára telepedtem le. Összehúztam magam és próbáltam nem rá gondolni. Éreztem, hogy valaki figyel engem de elhessegettem ezt a tévhitet majd az ágyán aludtam el....

Nos ez lenne az első rész. Remélem tetszett. X)