Viszontlátás

Itt a 2. rész. X)

Olyan hajnali 3 körül csörömpölésre lettem figyelmes. Morcosan felkeltem és a konyhába mentem. Amint beértem egy alak kirajzolódott formáját véltem felfedezni a hűtő előtt. Megtöröltem szemeimet és akkor az a valami nem volt itt.

-Na ne szórakozzunk.-mondtam majd engedtem a csapból egy kis vizet és visszamentem és leültem az ágyra. Legurítottam torkomon a vizet majd visszafeküdtem. Próbáltam aludni de nem ment. Még mindig Henryn járt a fejem. Egyszerre valami különöset éreztem. Nem tudom leírni mi az de valami nagyon vonz. Amint felültem láttam, hogy Henry rajzolós asztalánál ég a villany. Odamentem és körülnéztem de nem volt ott senki sem. Az asztalra pillantottam és egy új rajzot fedeztem fel. Nem tudom ki és hogy rakta oda de nagyon érdekes volt. Amint hátrapillantottam megláttam valami szokatlant. Az ajtó nyitva volt. Nem értettem mi lehetett ami esetleg bejött vagy kiment. Na de nem is érdekelt ez. Csak aludni akartam. Visszamentem az ágyhoz és lefeküdtem és amint az órára néztem hajnali 4 volt. Hamarosan hajnalodik. Henry már régen alszik és én egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Na mindegy. Az ágyán fetrengve eszembe jutottak, hogy hogyan próbált védeni és az igazat megvallva érzek valamit. Nagyon megváltoztak a dolgok.  Hamarosan el tudtam aludni. Egyszerre csak egy kezet éreztem meg a derekamon és éreztem, hogy átkarol. Mint ha nem is én lettem volna megnéztem, hogy ki van a hátam mögött. Az a személy vagy jobban mondva vámpír volt akit szeretek.

-Helló. Victoria.-suttogta nyakamba

-Szia Henry. Köszönöm neked ezt az estét.-mondtam vagyis lehet hogy én mondtam. Mint ha nem tudnám kontrollálni magamat.

Henry szemszöge

-Szia Henry. Köszönöm neked ezt az estét.-búgta a fülembe és elkezdte simogatni a hátamat. Reméltem, hogy nem fog elhagyni és nem is tette. Hirtelen az álom megszakadt és éreztem, hogy valakit tényleg ölelek. Aki nem voltmás mint az én Vickim. Magam sem tudom, hogyan kerültem vissza de nem is bántam. Hamarosan felkel a nap és Vicki elmegy. Párszor volt szerencsém még meglesni őt. Annyira belebolondultam ebbe a halandóba mint még senkibe. Na jó Christina más volt. Ő tett azzá ami most vagyok. Hirtelen Vic megmozdult és velem szemben feküdt tovább. A nevemet suttogta és közben beharapta alsó ajkát. Agya ég mit álmodhat vajon? Mosolyodtam el és  közelebb feküdtem hozzá így feje a nyakhajlatomba volt. Halkan szuszogott és vette a levegőt. Minden tökéletes volt. Egyet leszámítva. Mindjárt felkel a nap. Ez egy kis gondot okoz mivel elégnék a napon. Egy csókot leheltem ajkaira majd felkeltem mellőle és elmosolyodtam amikor elkezdett tapogatni. De nem talált ezért összekuporodott. Olyan édes volt ahogyan aludt. De tudom, hogy soha többé nem láthatom őt és ő sem láthat. Teljesen felforrt a vérem amikor Mike megcsókolta. Annyira irritált az a pasas de még most is.

-H..Henry.-suttogta majd megfordult és tovább aludt. Remélem nem keres majd ezek után. Bár nagyon szeretném ha kutatna utánam de nem kérhetem tőle, hogy keressen meg engem. Megvallom nagyon dühös voltam rá amiért megitta a véremet. De visszatérve nem bírtam ki, hogy ne feküdjek mellé. Hirtelen elkapta a karomat és a fejéhez húzta így magához ölelt. Nem tudtam szabadulni sem. Bódító illatát éreztem és késztetést arra, hogy megtegyem. -Nem, nem Henry Fitzroy nem teheted meg.-szidtam magamat és megpróbáltam nem rátámadni. Amikor a hátára feküdt rávetettem magamat. Nem tudtam magamon uralkodni. Elkezdtem csókolgatni a állát majd egyre jobban közeledni kezdtem a nyakához. Megnyaltam és nyelvemmel kitapintottam egy kisebb eret majd megnőttek szemfogaim és már kezdtem volna megharapni amikor hirtelen Vicki kinyitotta a szemeit és amikor meglátott egy kicsit meglepődött. Látta a szemeimet és egy kicsit félt de elfordította a fejét. Kezeit a hátamra csúsztatta és simogatni kezdte. Orromat végighúztam nyakán majd beleharaptam a nyakában és vére egyenesen lefolyt a torkomon.

-H...Henry. Ez t..túl s.....sok. Állj le.-próbálta mondani de a vége elhalkult. Abbahagytam én szemeibe néztem.-Hogy-hogy itt vagy?-kérdezte feldúlva

-Figyelj Vic én csak a cuccaimért jöttem.-hazudtam neki. Azt nem mondhattam, hogy miattad jöttem vissza. Idegesített, hogy azon azon az estén nem én csókolhattam meg.

-Értem akkor pakolj.-mondta majd lelökött magáról és elfordult.

-Látom még harcias vagy.-búgtam a fülébe és megsimítottam karját.

-Szállj le rólam most rögtön. Inkább pakolj. Hamarosan felkel a nap.

-Akkor lehet, hogy maradok egy napot.-mondtam majd kezem derekára tévedt. Ő eltolta a kezemet én pedig mosollyal az arcomon felkeltem és kimentem és megnéztem, hogy a rajzaim egyben vannak-e. És igen, mind megvan. Tehát Vicki még csak most járt először itt azóta miután elmentem. Nem akart ide többet vissza jönni és ezt meg is értem. Nem akar egy olyan alak házában lenni aki esetleg megölheti őt. De miket beszélek nem akarom én öt megölni. Ő a Mindenem. Ekkor Vicki odajött hozzám és a nyakát fogta.
-Látom nem nyúltál semmihez.-mondtam majd az asztalra terelődött a tekintetem.-Tudtam én, hogy valahova elraktam ezt a rajzot. Tudod kit ábrázol?
-Nem tudom.-mondta majd a hátam mögé lépett és kezeit ráhelyezte  a vállaimra a fejét pedig a bal vállamra.
-Először én sem tudtam de aztán rájöttem ez a valaki te vagy. Gondolkoztam azon is, hogy egy kicsit kevesebb ruhával rajzolom meg. Kevesebb ruha jobb.-mondtam és ekkor rá néztem és nem volt elragadtatva az ötletemtől.
-Nem ajánlom. Nem fogsz kevesebb ruhával lerajzolni.az biztos.- mondta dühösen majd visszament majd lefeküdt az ágyamra-Mindjárt felkel a nap nem kellene aludnod?-kérdezte majd rám pillantott. Igaza van majd később "javítok" rajta.. Pihennem kell. Felkeltem majd lekapcsoltam az asztali lámpát és odaültem mellé.
-Gyere.-mondta majd megpaskolta maga mellett a helyet. Még hezitáltam de nem sokáig, Megragadta a kezemet és mag mellé fektetett. Mellkasomra rakta volna a fejét de ráeszméltem, hogy melegebb van a kelleténél.
-Várj egy kicsit.-mondtam majd lekaptam magamról az ingemet és eldobtam. Mint ha egy kicsit elpirult volna és ezen elmosolyodtam. Szemeim csilloghattak. Lefeküdtem de most nem akarta a fejét mellkasomra tenni ezért magamra húztam őt. Simogatni kezdtem fejét és magamhoz öleltem.
-Ne aggódj nem leszek sokáig. Nem kell majd aggódnod. Coreen-nel pedig jól meg leszel. Fogjatok össze, menjetek el bulizni. Éld az életed ha már én nem tudom. És a legfontosabb az, hogy nélkülem éld le az életed.
-Nélküled nincsen életem.-válaszolta. Nem szóltam semmit de jobban magamhoz vontam őt.
-Aludj Vicki.
-De neked is kell. Mindjárt felkel a nap.-figyelmeztetett
-Tudod mit elviszlek az irodába és majd ott tovább alszol.
-Jó menjünk. Amúgy is hagynom kell téged aludni.-mondta majd felkelt és elsétált az ajtóig. Odamentem hozzá és felkaptam menyasszony pózba.
-Kedves utasaink! Készüljenek fel az utazásra.-mondtam mosolyogva majd karjait nyakam köré fonta és gyorsaságomnak köszönhetően eljutottunk az irodáig. Ott letettem a kanapéra és közvetlenül ezután elaludt. Megsimítottam arcát majd ott hagytam. Visszamentem, hogy én is aludjak de előtte a rajzaimra pillantottam.. Mindegyikre amikor ránézek Ő jut az eszembe. Elmosolyodtam majd az ágyamhoz mentem majd lefeküdtem és elaludtam.

Véres szemek

El sem hiszem, hogy csak így itt hagytak mind a ketten. Tudom mostanában sok őrültséget követtem el. Megérdemlem a sorsomat. De legalább elköszönt volna tőlem Henry. A szemében láttam, hogy nagyon nem tetszett neki amikor Mike megcsókolt. Én azt akartam, hogy ő tegye meg Henry. Amint elmentek egyedül maradtam Coreen-nel.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva és könnyes szemeimbe nézett
-Nincs. Hogy lehetek ilyen idióta. Mindent elrontottam. Én csak meg akartam menteni Henryt.Azt akit szeretek de ez mind ezek miatt van.-mutattam meg a jeleket a csuklómon.
-Ne mondj ilyet. Tudod mit mondok egy jó hírt.
-Na mi az?-kérdeztem keserűen és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Van egy újabb esetünk. Grace Wallace egy anyuka pici lánya.
-Mi itt a poén?
-Pár hete megerőszakolták és a szemeit megvágták. Véres volt a szeme amikor megtalálták.
-És hol?
-A 9-es főút melletti erdőben. Pár túrázó talált rá. Nyomoztam egy kicsit és megtudtam, hogy volt egy barátja akit nem sokkal ezután tragikus körülmények között meghalt.
-És mi az a különös körülmény?
-A szemeit ugyan úgy vágták el mint a lánynak. Szerintem ez egy démon.-mondta Coreen majd odaadott pár adatot és átnéztem azt.
-Akkor én körbeszimatolok egy kicsit és majd hívlak ha történt valami.- zártam le a beszélgetésünket majd elindultam de előtte felvettem a szemüvegemet. Elindultam a sötétségbe, mivel köztudottan a démonok gyakran éjszaka vadásznak. Elmentem arra a bizonyos címre, hogy kikérdezzem az anyját ennek a Grace nevű lánynak. Amint odaértem egy kedves kis ház fogadott szépen gondozott kerttel. Bekopogtattam az ajtón és vártam. Pár pillanat múlva egy 30-as éveiben járó hölgy nyitott ajtót.
-Jóestét a lányáról szeretnék beszélni önnel ha nem probléma.-mondtam-Oh a nevem Victoria Nelson magán azaz volt magán nyomozó.
-Kérem jöjjön be.-mondta hirtelen és beengedett és egyből éreztem valami furcsát.
-Köszönöm.
-Erre jöjjön.-mutatott a nappali felé és én mentem előre. Mutatta, hogy üljek le a kanapéra. Leült mellém majd pár perc múlva elkezdett beszélni.
-Grace nagyon eleven lány volt. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szörnyűség történt vele. De az a szemét megérdemelte azt ami történt vele
-Miért mondja ezt?-kérdeztem és figyeltem a reakcióját és mint, ha egy kicsit ideges lenne.
-Hát az a fiú sokszor bántalmazta ha éppen nem voltam itthon.
-Értem, körülnézhetek egy kicsit?-kérdeztem
-Persze. Csak nyugodtan.-mondta és felálltam majd elkezdtem felmenni a lépcsőn. Amikor kinyitottam a lányának szobájának ajtaját észrevettem valami furcsát. Amint beléptem éreztem, hogy a csuklómon a stigmák elkezdtek forrósodni majd egyszer csak megláttam egy véres rongyot az ágy alatt. Amikor közelebbről megnéztem és ki akartam húzni de nem mozdult meg. A jelek elkezdtek világítani és ekkor egy sikolyra lettem figyelmes. Lentről jött. Lefutottam a lépcsőn és elkezdtem keresni a hang forrását. Amikor beléptem a konyhába már csak a 30 éves nőt találtam a padlón és véres szemei meredtek rám. Nagyon megijedtem, de nem volna szabad meghátrálnom. Több száz esettel néztem szembe ami pont ilyen volt. Egyszer csak kiugrott elém egy lány akinek vérben forgó szemei voltak. Elkiáltottam magam és csak azt éreztem, hogy a földön vagyok. Már a szemembe akarta vájni a karmai amikor valami vagy valaki hozzá nem csapódott a lánynak. Homályosan láttam és a szemüvegemet is elvesztettem. Amint közelebb jött a férfi egyre jobban kezdtem érezni, hogy lecsukódik a szemem. Éreztem, hogy felvesz és elkezd vinni. Az irodámban ébredtem fel. Coreen hozta a mindennapi kávématés lihegve keltem fel az ágyamról.
-Jó reggel Vic. Hogy aludtál?-kérdezte egy nagy mosollyal a száján
-Mi történt velem? Hogy kerültem vissza?-kérdeztem idegesen és tudni akartam a kérdéseimre a választ
-Volt egy őrangyalod.-mosolygott még mindig és ezt nem értettem-Tessék.-adta oda a kávémat.
-Köszönöm.
-Sikerült valamit megtudni?-kérdezte majd leült mellém
-Először azt mond meg mennyi az idő.
-Reggel 8 óra. Nos?
-Csak annyit tudtam meg, hogy az a fiú aki meghalt a lány anyja szerint megérdemelte a sorsát. Ja és nagyon sokszor bántalmazta a lányt. Nem tudod, hogy hívják a fiút?
-Egy lépéssel előbb járok. A neve Martin Cennedy. 19 éves volt. A halála napján a lánnyal volt.
-Lehet, hogy akkor is bántalmazta.-mondtam.-A lelke biztosan itt ragadt ezért csinálja ezt. De nem tudom, hogy kik álltak hozzá közel.
-Kiderítem. Oh erről jut eszembe. Henry felhívott.
-Henry? Felhívott? Pfff......
-Igen Henry és mondta, hogy ma este menj el a lakására és hozd el a rajzait. Azt akarja csináld tovább a képes könyvet.-mondta
-Tényleg ezt mondta. Biztos nem csak képzelődtél?
-Nem......nem képzelődtem. Nos elmész vagy nem?
-Elmegyek de csak azért mert Henry megkért rá.-mondtam majd belevetettem magam a tudnivalók listájába és én is kutatni kezdtem, legfőképpen azt, hogy kik a fiú szülei és természetesen miért pont a saját anyját ölte meg amikor az nem is bántotta? Sok a kérdés és kevés az idő. Ma a démon megint lecsap és addigra tudnom kell ki a következő áldozat a démon listáján.
-Vic meg van. A következő áldozata Corvin Cennedy Martin apja.
-De mi köze van neki a lányhoz.
-Találtam egy üzenetet a lány egyik e-mail címén és láttam egy videót ahogyan Martin és az apja megerőszakolják Gracet.
-Jesszusom. Akkor gyorsan elindulok még mielőtt valaki meghalna.-mondta sietősen majd fogtam egy taxit és lediktáltam a címet. 5 perc múlva ott is voltam. Amint kiszálltam futni kezdtem ahogyan csak tudtam. Amint beértem a házba láttam a lányt.
-Állj meg!-kiabáltam majd közeledni kezdtem felé és a csuklómon a jelek elkezdtek égni és világítani. Amint hozzáértem éreztem minden egyes bánatát és a fiú miatt na meg az apja miatt szenvedett sérülésekért a múltban.
-Várj.-mondtam amit tudtam. A lány felém fordította a fejét és furcsán nézett rám.
-Miért?-kérdezte démoni hangon
-Ez nem helyes.Amit veled tettek az nem volt helyes dolog de akkor is. Engedd, hogy lecsukjuk és ezzel csak segíteni akarok. Nem akarok rosszat.-próbáltam nem a gyilkolásra buzdítani.
-Nem lehet. Meg kell ölnöm.-mondta majd eltaszított magától és a falnak csapódtam. Próbáltam felkelni de nem ment.  Egy sikoltást hallottam és utána éreztem, hogy valami az arcomra cseppent. Amikor letöröltem és jobban megnéztem vér volt. Gyorsan felkeltem és felbattyogtam a lépcsőn és ami a szemem elé tárult sokkoló volt. A lány beszívta Corvin lelkét és az összeaszott mint a mazsola. Már Corvin feleségéhez akart érni amikor megállítottam.
-Ő nem tett semmi rosszat.-mondtam
-Igaza van. Köszönöm.-mondta majd elillant mint egy füst gomolyag. A hölgy sokkos állapotban volt.
-Hölgyem mondja minden rendben?-kérdeztem és megfogtam a karját nem válaszolt ezért levezettem a lépcsőn egyenesen a nappaliba és leültettem a kanapéra.
-Mi volt ez?-kérdezte ijedten és megértettem mit érezhetett
-Hosszú lenne elmondanom de most ne ezzel törődjön.-tereltem a témát.
-De én tudni akarom.-erősködött
-Rendben van. Elmondom. Az a valami egy démon volt. Kóbor lelkek akik bosszút állnak vagy éppenséggel valaki felbérli őket valaki, hogy tegyen valami szörnyűséget. Szóval a fia ás a lánya megerőszakoltak egy lányt. Most visszatért és bosszút állt. Sajnálom Ms. Cennedy. Szeretnék még egy kérdést feltenni ha lehet.?
-Parancsoljon. Hallgatom
-Mi köze volt Grace anyjának mind ehhez?
-Grace megtudta, hogy Martin kapcsolatot tartott az anyjával. Ezt meg akarta akadályozni ezért került bajba. -Miért ?
-Csak mert Grace megölte a saját anyját. Sajnos rajta nem tudtam segíteni.
-Maga mindent megtett. ÉS most ha nem bánja szeretnék aludni.
-Értettem, megyek már. Jóéjt és köszönöm mindent!-mondtam majd elindultam és fogtam egy taxit. Egyenesen Henry volt lakására mentem. Amikor beléptem előtörtek az emlékek. Minden ami vele kapcsolatos. Az asztalához mentem és észrevettem egy félbehagyott rajzot. Mint ha engem ábrázolna de nehéz lehetett volna megmondani. Gyönyörűek voltak a rajzai. Végignéztem azon a sok rajzon és egyenesen az ágyára telepedtem le. Összehúztam magam és próbáltam nem rá gondolni. Éreztem, hogy valaki figyel engem de elhessegettem ezt a tévhitet majd az ágyán aludtam el....

Nos ez lenne az első rész. Remélem tetszett. X)

Bevezetés!

Helló kedves idegen lélek.! Ezen a blogon a Blood Ties azaz Vámpírakták c. sorozatnak a kitalált folytatását olvashatod majd. Mint ha ez lenne a folytatása azaz a 3.évad. Nagyon megkedveltem ezt a sorozatot és ha már nincs több része akkor majd én folytatom a történetet.
Nos a szereplők:

• Christina Cox as Victoria "Vicki" Nelson
• Kyle Schmid as Henry Fitzroy
• Dylan Neal as Mike Celluci

• Gina Holden as Coreen Fennel

A többi szereplőket esetleg démonokat én találom ki. Egy a lényeg ha még nem nézted meg akkor ajánlom figyelmetekbe az 1. és a 2. évadot!!  HA végeztél a sorozattal akkor információt és gondolom kíváncsiságot szereztél ahhoz, hogy megtudd mi lesz ennek a folytatása. Vicki végül is szerelmes Henrybe és az érzés kölcsönös volt, de ezután elváltak útjaik. Három pipa és 2 komi után felrakom az első részt. Addig is.

Köszi:

                                      Emily X)